2. fejezet

Mikor hazamentem, felszaladtam a szobámba, ledobtam a táskám, majd felmentem Twitter-re. Harry bekövetett. Ezen igencsak elcsodálkoztam, ugyanis nyitva maradt a szám. Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki bejött a szobámba. Az én drága hugicám volt, aki csodálatos módon nem ment ma oviba.

- Jessiiii!- ugrott a nyakamba.

- Kate! Hogy.hogy ma nem mentél suliba ?- öleltem át.

- Este lázas lettem :( 

- Akkor nem kéne ágyban lenned ?

- Nem, mert anyával most megyünk az orvoshoz.

- Ahhoz képest, hogy beteg vagy, majd kiugrasz a bőrödből. Miért ?

- Mert anya azt mondta, hogy vesz nekem csokit.- ugrált az ágyamon.

- De ugye nekem is hagysz?

- Nem.- vágta rá makacsul, mire én vágtam egy szomorú arckifejezést.

- Na jó...Adok :) - adta meg magát. Tudta, hogy ha nem ad, még megbánja.

- Katee! Gyere kicsim, menjünk.

- Megyek már!- majd nyomott egy puszit az arcomra.

Felmentem facebook-ra, Harry bejelölt és hagyott egy üzit : " Szia szépség ;) Tényleg sajnálom a mait. Meggondoltad már a randinkat ? Ha igen, válaszolj minél hamarabb ;)"

Nem tudtam mit válaszolni, ezért inkább bezártam a facebook-ot és lementem enni. Ebben a pillanatban toppant be apa. És vajon ki volt mellette? Harry.

- Szia Jess! Bemutatom...

- Tudom. Harry Styles. Abból a nyálas bandából.

- Jessi, nyugi. Tudom, hogy nem szereted őket, de próbáld visszafogni magad, légyszi.

- Apa, feltehetek neked egy számomra nagyon fontos kérdést ?

- Persze. Nyugodtan.

- Mégis honnan ismered őket ?

- Öhmm..kicsim. Gyere velem egy kicsit.- megfogta a kezem és kihúzott a nappaliba.

- Na ?- kérdeztem flegmán.

- A menedzserük vagyok.

- És én erről miért is nem tudok ? Apa én azt hittem, mindent megosztunk egymással.

- Igen Jess. Ez így is van. De tudtam, hogy utálod őket.

- És ez volt a megoldás ? Hogy eltitkolod őket ?

- Nem. Sajnálom. De te mégis honnan tudod a nevét ?

- Tegnap a plázában rám öntötte a kávéját és elhívott randira.

- Szuper. Akkor ma együtt vacsorázunk.
"Hogy mi ?" gondoltam magamban. Nem várhatja el, hogy ezzel a barommal egy levegőt szívjak.
- Ja és jönnek a többiek is.- kacsintott apu.
- A másik 4?- néztem rá értetlenkedve.
- Igen, hisz tudod, 5-en vannak.
- Hát jó. De akkor megyek átöltözök.
Felszaladtam a szobámba és felvettem egy miniruhát.

Mikor lementem 5 szempárral találkoztam.

- Huu...szexi vagy.- kacsintott rám Harry.

- Ezt hagyjuk jó ? Nem szorulok rá a bókjaidra.

- Pedig igaza van.- szólt a szőke cuki pofával.

- Aha ok.- vágtam oda közömbösen. Semmi kedvem nem volt, hogy azt higgyék magukról, ők a megváltók. Leültünk vacsorázni. Anya a kedvencemet csinálta. Ahogy észrevettem, a fiúknak is ízlett. Főleg a szőkének.

- Hmm ez nagyon finom volt.- szólalt fel Niall. Azt hiszem így hívják a cuki pofit.

- Na ha már mind itt vagyunk, akkor jó lenne, ha megismernétek egymást.

- A göndört már ismerem. Elég közelről.- nevettem fel.

- Honnan ismeritek ti egymást ?- csodálkozott a barna szemű srác. Még nem nagyon tudom a nevüket. Hisz még be sem mutatkoztak. Niall-t is csak onnan tudom, mert Harry elmondta.

- Plázából. Amúgy már bocsi, hogy ezt mondom, de nem vagyok a rajongótok, így a neveteket sem tudom. Bemutatkoznátok ?

- Én Louis vagyok.- mutatkozott be a tengerkék szemű.

- Én meg Zayn.

- Liam. Örülök, hogy megismertelek.- nyújtotta felém a kezét.

- Engem már ismersz. Harry vagyok.- puszilt arcon a göndör, amin egy kicsit elcsodálkoztam.

- Niall vagyok. Szeretek enni.

- Igen, azt a vacsora alatt észre vettem. Amúgy ki kér pudingot ?

- Ééééén.- kiáltott fel Niall.

- Aha, azt gondoltam.

Miután végeztünk a "desszerttel" apa közölte, hogy a fiúk ma itt alszanak. Miután megbeszéltük, hogy ki kivel alszik elmentünk aludni. Louis és Liam a vendégszobában, Zayn és Niall a húgom szobájában, húgom anyáékkal, Harry pedig velem. Na ez nyilván való volt. Elmentek a fiúk fürdeni, a végére én maradtam. Én is gyorsan lefürödtem, majd felvettem a bárányos pizsamámat. Mikor kiballagtam a fürdőből, Harry alaposan végigmért.

- Szép vagy cica.- kacsintott rám Harry.

- Ezt hagyjuk jó ?- kérdeztem, majd gyorsan bebújtam Harry mellé, persze az ágy másik szélére és mély álomba merültem.