1. fejezet

Előadás letudva. Ezzel is végeztem. A hétvégén végre jól kialudhattam magam.

- Jess! Ideje felkelni, mert elfogsz késni.- kiabált fel nekem anyu az emeletre. Nem akartam sokáig hallgatni, ezért inkább gyorsan, de álmosan kikeltem az ágyból. Kiválasztottam egy számomra megfelelő ruhát, melyet néhány kiegészítővel dobtam fel.

Anyának sosem tetszett az öltözködésem. Ő szerinte, amolyan "k*rvás" Sosem törődtem vele. Őszintén szólva lesz*rom a véleményét. Én inkább olyan "apás" vagyok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy anyát " hű de nem szeretem ", csak apa valamivel jobb fej és vagányabb, mint anyu. De most ne is ezzel foglalkozzunk.

Felraktam egy kis sminket, ami nálam a szemceruzát, a szempillaspirált és egy kis alapozót jelentett. Gyorsan lerohantam a konyhába, mivel már így is késésben voltam. A lehető leggyorsabban ettem meg a müzlimet, majd rohantam a kocsiba, hogy apa el tudjon vinni a suliba. Mikor megérkeztünk, elköszöntünk egymástól, de előtte még megbeszéltem vele, hogy ma plázázok/shoppingolok egy kicsit a csajokkal. Kiszálltam a kocsiból és egyből Tamaráék felé vettem az irányt.

- Jessi, már azt hittük, nem jössz.- vágott szomorú képet Tam.

- Jajj lányok, bocsi. Elaludtam.- öleltem meg őket bocsánat kérésként. 

*Becsengettek*

_____________________________________

*Történelem óra*

- A II. világháború 1939-től 1945-ig tartott.- kezdett vele a tanár, de mivel ez engem annyira nem érdekel ( meg nagyjából amúgy is tudom ) , ezért írtam egy üzit Tamarának.

Én : Halálra unom magam :/ Ma a plázában suli után ??

Tam : Oké, én benne vagyok.

Én : Szünetben szóljunk majd Vicky-nek és Sam-nek is :)

Tam : Jó, rendben.

- Mrs. Stewart, figyel maga egyáltalán?-nézett rám értetlenül a tanár.

- Ööö...Igen, tanár úr. Figyelek.- vágtam rá hirtelen.

- Igazán? Akkor el tudná mondani, hogy mégis miről beszéltem ?

- A II. világháborúról tanár úr.

- Pontosan. Ha valójában figyelt, akkor felteszek magának néhány kérdést. Mettől-meddig tartott a II. világháború ?

- 1939-45-ig.

- Ki volt a nácik vezetője ?

- Adolf Hitler.

- Szerencséje van. Legközelebb jobban figyeljen.

Hahaa :D profi vagyok.

Tam : Ahhjjj....Kicsengethetnének már.

Én : Nyugi, már csak 2 perc.

*Kicsengettek*

Tamarával egyből rohantunk a csajokhoz, hogy megbeszéljük a suli utáni dolgot.

- Hali :) - ugrottam eléjük - Lenne kedvetek suli után plázázni egy kicsit ?? Kellene 1-2 új gönc.

- Ööö...Aha :) Felhívom anyát és szólok neki, hogy ma később megyek haza.- mondta mosolyogva Samantha.

- Oké, én is benne vagyok. De akkor szexis cuccokat vegyünk.- vetette fel az ötletet Vicky.

- Esküszünk, azokat fogunk.- mondta Tam nevetve.

______________________________________

*Plázában suli után*

- Uhh nézzétek, azt ott.- mutattam rá egy gyönyörű, tengerkék ruhára.-Az kell nekem.-kiáltottam fel.

- Jujj és ott, az a cipő. Pont menne a ruhámhoz. Az is kell.

Mikor megvettem a ruhát és a hozzáillő cipőt, el akartam menni a wc-re, de valaki nekem jött és a felsőmre öntötte a kávéját.

- Sajnálom, ne haragudj. Csak egy percre nem figyeltem. Kifizetem. Mennyi volt?

Már épp káromkodni készültem, mikor felnéztem és két gyönyörű szemmel találkoztam. Smaragdzöld szemei elvarázsoltak. Elpirultam, amit az illető is észrevett, mert elmosolyodott. Ilyenkor pillantottam meg gödröcskéit, amik tökéletes mentek a göndör fürtjeihez. Valahonnan ismerős volt. Elkezdtem gondolkodni, majd hirtelen beugrott.

- Te véletlenül nem ...

- Sshhh...-fogta be a számat óriás kezével.-Légyszi ne sikíts, mint a többi rajongó.

- Nyugi. Nem vagyok a rajongótok. Egyszer láttalak titeket a tv-ben és el is kapcsoltam.-mondtam neki mogorván.

- Tényleg nem szeretsz minket ?

- Miért olyan hihetetlen ez ?- kérdeztem a szememet forgatva.

- Mert minket mindenki szeret.

- Hát úgy látszik nem.

- Amúgy még be sem mutatkoztam. Harry Styles vagyok.-nyújtotta kezét.

- Jessica Stewart.

- Nos, Jessica. Tényleg sajnálom, hogy rádöntöttem a poharam tartalmát. Hogy megbocsáss és jobban megismerj, nem jönnél el velem randizni ?

- Most ez komoly ?

- Igen. A lehető legkomolyabb.

- Még meggondolom.- kacsintottam rá.

- Más már rég 'Igeeeeeeeeeeeen'-t mondott volna.-mondta kislányos hangon az 'Igeeeeeeeeeeeen'-t.

- Én nem más vagyok oké ?

- Jó bocsi. Itt a telefonszámom. Ha meggondoltad, hívj fel.-nyújtott felém egy kis cetlit, amit jó mélyre eldugtam.

- Oké köszi. Szia.- köszöntem el tőle.

A wc-be siettem, hogy átvegyem a pót felsőm. Miközben öltöztem, azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e a lányoknak...Sajnos arra a döntésre jutottam, hogy nem. Ők imádják a One Direction-t és tuti nem szállnának le rólam, főleg ha erről a témáról lenne szó. Nehéz döntés volt, de nem tehetek mást.

Mikor visszamentem hozzájuk, elmondtam, hogy egy barom leöntött a kávéjával és azért kellett felsőt cserélnem. Nem sok idő elteltével hazamentünk.